

Az írott magyar nyelv a kezdetektől a nagy megújulásig - gyűjteményes kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban
Időpont: 2009. október 27.–2010. február 28.
A reprezentatív kiállítás a magyar nyelvű írásbeliség történetének első félszáz évét mutatja be tudományos igénnyel, eredetiben felvonultatva a magyar nyelv legbecsesebb írott emlékeit. Nyelvemlékeink legfontosabb nemzeti kincseink közé tartoznak: hasonló nagyságrendű nyelvemlék-kiállítás még nem volt Magyarországon.
A sokoldalú kiállítás egyszerre kíván élményt nyújtani a szakembernek, a számítógépen felnövekvő tanuló ifjúságnak és a művelődni vágyó nagyközönségnek. Az államalapítással párhuzamosan a magyarság Nyugat-Európától átvette a latin ábécét és a latin nyelvű írásbeliséget annak műfajaival együtt (állami adminisztráció, liturgia, történetírás stb.). A magyar nyelv ekkor szinte kizárólag a szóbeliségben élt, csupán néhány száz szó került bele tulajdonnévként a latin oklevelekbe. A magyar nyelvű írásbeli kultúra és a magyar irodalmi nyelv a latin kultúra keretein belül született meg, bontakozott ki és önállósult a középkor végére. A kiállítás ezt a folyamatot kívánja végigkísérni. Nyelvemlékeink a nyelvújítás korának is értékes alapdokumentumait képezték. A részben vagy egészében magyar nyelvű kódexek egyszerre szimbolizálták az értékőrző nyelvi hagyományt és a szükségszerű örök változást.
A magyar nyelvű kódexek bármilyen értékesek és fontosak számunkra, kevéssé látványosak, hiszen nem a reprezentációt szolgálták, hanem mindennapi használatra készültek. Ezért a kiállításon különböző interaktív eszközök teszik majd érdekessé őket.